Dr.Kakasi Csongor fogszakorvos(Budapest, VII. kreis)

A fogszabályozás (orthodontia) a fogászatnak a legrégebben elkülönült szakterülete. Edward H. Angle már az 1900-as évek táján megalapította fogszabályozási iskoláját. Fogszabályozáson a fogazat (a fogak, a fogmedernyúlvány és az állcsontok) helyzeti és alaki rendellenességeinek diagnosztizálását, gyógyítását és megelőzését értjük. A fogszabályozó kezelés célja a fogazat normális fejlődésének biztosítása az akadályozó tényezők elhárítása révén, és ezáltal a normális funkció és az ideális forma (esztétikum) létrehozása, illetve a már kialakult rendellenességek esetében annak helyreállítása.A fogszabályozás jelentőségét elsősorban az esztétikai igény adja. A rendellenes fogazat csúnya, és a legszebb arcot is elcsúfítja. Az igény tehát a páciensek többségénél főként esztétikai: szabályos, szemnek tetsző, szép fogsorokat szeretnének. Az orvosnak azonban a megfelelő funkció létrehozását is szem előtt kell tartania. Fontos tudni, hogy a fogazati rendellenességek ok-okozati kapcsolatban állnak más fogászati jellegű megbetegedésekkel; a fogszuvasodással és a fogágybetegségekkel. A torlódott, szorosan elhelyezkedő fogak könnyebben szuvasodnak, mert nehezebb őket tisztítani. Ha sikerül is ezeket a fogakat betömni, a tömések szélei mellett viszonylag könnyen jön létre ismét fogszuvasodás. A nem szabályosan elhelyezkedő fogak hajlamosítanak a fogágybetegségek kialakulására. A rendellenes helyzetű fogakra rágáskor kóros (nem a fog tengelyével párhuzamos) irányú erők hatnak. Az első tünet az ínygyulladás, az íny széle vörös, duzzadt, fogmosáskor pedig vérzik. Később a fogak mellett tasakképződés jön létre, majd a fogat rögzítő fogágy csontja elpusztul és a fogak kilazulnak. A rendezetlen fogak ugyanakkor pszichés eltéréseket is okozhatnak. Ez abban nyilvánul meg, hogy a torlódott, kusza fogazattal rendelkezők sok esetben gátlásosak, visszahúzódóak, nem mernek mosolyogni. A nagyobb, torzító eltérések pedig súlyos személyiségzavarhoz is vezethetnek.

A fogszabályozás (orthodontia) a fogászatnak a legrégebben elkülönült szakterülete. Edward H. Angle már az 1900-as évek táján megalapította fogszabályozási iskoláját. Fogszabályozáson a fogazat (a fogak, a fogmedernyúlvány és az állcsontok) helyzeti és alaki rendellenességeinek diagnosztizálását, gyógyítását és megelőzését értjük. A fogszabályozó kezelés célja a fogazat normális fejlődésének biztosítása az akadályozó tényezők elhárítása révén, és ezáltal a normális funkció és az ideális forma (esztétikum) létrehozása, illetve a már kialakult rendellenességek esetében annak helyreállítása.A fogszabályozás jelentőségét elsősorban az esztétikai igény adja. A rendellenes fogazat csúnya, és a legszebb arcot is elcsúfítja. Az igény tehát a páciensek többségénél főként esztétikai: szabályos, szemnek tetsző, szép fogsorokat szeretnének. Az orvosnak azonban a megfelelő funkció létrehozását is szem előtt kell tartania. Fontos tudni, hogy a fogazati rendellenességek ok-okozati kapcsolatban állnak más fogászati jellegű megbetegedésekkel; a fogszuvasodással és a fogágybetegségekkel. A torlódott, szorosan elhelyezkedő fogak könnyebben szuvasodnak, mert nehezebb őket tisztítani. Ha sikerül is ezeket a fogakat betömni, a tömések szélei mellett viszonylag könnyen jön létre ismét fogszuvasodás. A nem szabályosan elhelyezkedő fogak hajlamosítanak a fogágybetegségek kialakulására. A rendellenes helyzetű fogakra rágáskor kóros (nem a fog tengelyével párhuzamos) irányú erők hatnak. Az első tünet az ínygyulladás, az íny széle vörös, duzzadt, fogmosáskor pedig vérzik. Később a fogak mellett tasakképződés jön létre, majd a fogat rögzítő fogágy csontja elpusztul és a fogak kilazulnak. A rendezetlen fogak ugyanakkor pszichés eltéréseket is okozhatnak. Ez abban nyilvánul meg, hogy a torlódott, kusza fogazattal rendelkezők sok esetben gátlásosak, visszahúzódóak, nem mernek mosolyogni. A nagyobb, torzító eltérések pedig súlyos személyiségzavarhoz is vezethetnek.