Pest Dental fogászat(Budapest, IX. district)

A fogászat­ban tömés alatt azt a műveletet értjük, mely során különböző anyagok a fogba helyezésével helyreállítjuk a sérült fog integritását. A fog tömés­ére általában fogszuvasodás vagy valamilyen trauma következtében kerül sor. Viszont túl nagy hiányok esetén már nem lehet tömés­sel helyreállítani a fog struktúráját, ilyenkor betétek, fogpótlások készítéséhez kell folyamodni.

A fogvesztés következtében kialakult hiányok pótlása a fogászat egyik fontos területét képezi. Fogpótlás hiányában a rágóképesség zavart szenved, hangképzési és beszédzavarok jelentkeznek, az archarmónia megbomlik, aminek következtében az arckarakter jelentősen megváltozhat és ez akár súlyos pszichés problémát is jelenthet a páciensnek. A fogpótlásokat alapvetően kétféle csoportra oszthatjuk: a rögzített és a kivehető fogpótlásokra. A rögzített fogpótlás­ok a megfelelően lecsiszolt fogon cementtel rögzülnek, a páciens számára nem eltávolíthatók. Koronát készítünk abban az esetben, ha egy fog olyan mértékben károsodott, hogy konzervatív úton (tömés, inlay) az eredeti funkció és az esztétikum már nem állítható helyre. Híd készítése esetén a foghiány melletti fog(ak) szolgálnak támasztékul a fogpótlás számára. A legtöbb rögzített fogpótlás rendelkezik egy fémvázzal, amely készülhet nemesfém (arany) vagy nem nemesfém ötvözetből, valamint titánból. A fémvázra kerül rá a leplezés anyagául szolgáló porcelán, amely különböző színárnyalatokban kerül forgalomba, így harmonizál a szájban elhelyezkedő saját fogak színével. Tisztán fémből készült borító­korona kizárólag a nem látható moláris régióba készülhet. A frontfogak területén cél a lehető kedvezőbb esztétikai hatás elérése, amelyre a fémmentes fogpótlás­ok remek lehetőséget teremtenek. Felépítésüket tekintve lehetnek váz nélküli, tiszta porcelán (ún. jacket) koronák, valamint a napjainkban csúcstechnológiát képező ún. Procera koronák. Ha a fog károsodása olyan mértékű, hogy korona készítésére alkalmatlan, de a gyökéri része ép, akkor a fog hiányzó részét csappal kell pótolni. A csap fémből készül, kiegészíti a fogat és alkalmassá teszi korona viselésére. A teleszkóp-koronák a rögzítés hatékonyságának növelésére szolgálnak, a fogászat­ban leggyakrabban kivehető protézisek stabilitásának fokozására használjuk őket. Készítésének alapfeltétele, hogy a szájban még legyen megfelelő számú és állapotú fog. A teleszkóp-koronák két részből épülnek fel: a primer korona a meglevő lecsiszolt fogra készül, és arra cementtel rögzül, míg a szekundér rész a kivehető fogsorban helyezkedik el és a primer résznek pontos negatív mása. A primer és a szekundér rész tulajdonképpen úgy illeszkedik egymásba, mint kulcs a zárba; a rögzítés hatékonyságát az egymással súrlódó korona­falak biztosítják. Az ideiglenes fogpótlás olyan pótlás, amelyet a végleges fogpótlás elkészítéséig visel a páciens. Egyaránt készítheti a fogorvos vagy a fogtechnikus, anyaga műanyag. Fő funkciója a lecsiszolt fogak védelme. Kivehető fogpótlásnak nevezzük azt a pótlást, amely a maradó fogakhoz és a nyálkahártya csont alapzatához oldható módon rögzül, így a páciens számára is könnyen eltávolítható. A kivehető lemezes fogpótlás a szájban még helyet foglaló fogak függvényében lehet részleges vagy teljes fogpótlás. Teljes kivehető lemezes fogpótlás fogatlan szájba készül. Rögzítettségét tekintve a felső állcsont anatómiai viszonyai, valamint a szájpadlás szívóhatása kedvező feltételeket teremt a fogsor helybentartására. Alsó fogsor esetén viszont a gyakran kedvezőtlen anatómiai viszonyok miatt stabil fogsor készítése nehézségekbe ütközhet. A teljes lemezes fogpótlás anyaga keményakrilát vagy rugalmas műanyag lehet. A viselési idő szempontjából megkülönböztetünk végleges és ideiglenes fogsort. Ideiglenes fogsor alatt a végleges fogpótlás elkészültéig viselt fogsort nevezzük, amelynek számos előnye ismert: gyorsítja a sebgyógyulást, lerövidíti a megszokási időt, esztétikai­lag kedvező. Részleges lemezes fogpótlás esetén a szájban még található fog, amely(ek) nagymértékben megnövelik a fogpótlás stabilitását. A pótlások anyaga fém és műanyag kombinációja, ezért a mindennapi gyakorlatban fémlemezes fogpótlás­oknak nevezi őket a szakirodalom. Előnyük, hogy a pótlás vékony, az alaplemez mérete csökkenthető, ezért a megszokási idő jelentősen lerövidül, kevésbé zavarja az ízérzékelést. A fogpótlás a maradó fogakhoz kapcsokkal vagy ún. finommechanikai rögzítőeszközök segítségével kapcsolódhat. Az utóbbi megoldás segítségével kedvező esztétikum és nagy fokú precizitás érhető el. A kivehető és rögzített fogpótlás együttesét kombinált fogpótlás­nak nevezzük.

A fogászat­ban tömés alatt azt a műveletet értjük, mely során különböző anyagok a fogba helyezésével helyreállítjuk a sérült fog integritását. A fog tömés­ére általában fogszuvasodás vagy valamilyen trauma következtében kerül sor. Viszont túl nagy hiányok esetén már nem lehet tömés­sel helyreállítani a fog struktúráját, ilyenkor betétek, fogpótlások készítéséhez kell folyamodni. Alapvetően kétféle technika létezik az üreg megtömésére: az egyik, amikor képlékeny állapotban viszik be az üregbe az anyagot és ott köt meg (direkt technika), a másik, amikor a szájüregen kívül készítik el a tömés­t és szilárd állapotban kerül az üregbe (indirekt technika). A tömés­ek zöme direkt technikával készül, egyszerűbb kivitelezhetősége és kisebb időigénye miatt. Az indirekt technikát (azaz betétek készítését) főleg nagy kiterjedésű rágófelszíni üregek esetén használják, mivel ezek inkább biztosítják a jobb ellenállást a megmaradt fogszövetek számára. A tömőanyag szájüregbe való bevitele és a betétek beragasztása előtt a fogat izolálják, megakadályozva a nyál bejutását az üregbe. II. és III. osztályú üregek (a fogak egymás felőli részei vagy egyik része hiányzik) esetén biztosítani kell a hiányzó falat. Erre a célra matricákat helyeznek fel a fogra, melyek egyben a fal kontúrját is visszaadják.

Legegyszerűbb esetben két implantátum­ot ültetünk be alsó fogsor stabilizálásához. A két implantátum­ra egy-egy patentszerűen működő gömbfej kerül, amely hozzákapcsolódik a fogsorban elhelyezett negatívjához. Ez a módszer sokat segít a teljes alsó fogsor stabilizálásában. Gyakran előfordul, hogy az oldalsó régiókban (az őrlőfogak helyén) nem áll rendelkezésre elég csont implantátumok beültetéséhez, míg a frontfogak helyén igen. Ilyenkor készíthető ún. stéges fogpótlás. Ilyen esetekben 4 implantátum­ot ültetünk a frontfogak helyére, majd a gyógyulást követően összekötjük az implantátum­okat egy merevítőrúddal. A kivehető fogsor a merevítőrúdhoz kapcsolódik hozzá nagyon erősen egy patentrendszer segítségével.

A fogeltávolítás (extractio) az a művelet, mely során a fogat eltávolítjuk a szájüregből. A fogak eltávolítására a leggyakoribb ok az előrehaladott fogszuvasodás, amikor a fogkorona annyira tönkrement, hogy nem lehet fogpótlástani módszerekkel helyreállítani. Ezenkívül még sok más ok miatt folyamodnak foghúzás­hoz: előrehaladott fogágybetegség esetén, ha a kezelés sikertelen, vagy a fog már nagyon mozog, ha a fogbél gyulladása ráterjed a gyökeret körülvevő csontra és a gyökérkezelés vagy a gyökércsúcscsonkolás nem járt sikerrel. Törést szenvedett fog esetén, ha a törésvonal a koronális kétharmadban van; a rágósíkból túlságosan kiemelkedő és az erősen dőlt fogakat, ha azokat nem lehet fogszabályzással helyreigazítani; helyteremtés céljából fogszabályozás során, "értékesebb" fogak számára. Ilyenkor általában kisőrlőket szoktak kihúzni. Előtörni nem tudó (impaktált) fogak (általában bölcsességfogak); daganat besugárzása esetén, ha az a fogakat is érinti. A besugárzás hatására a fogak demineralizálódnak és szétmállnak. Hosszan megmaradó tejfogakat is eltávolítanak, ha azok akadályozzák a maradó fogak előtörését. Nem tartozik a sebészet­i beavatkozások közé és általában helyi érzéstelenítésben végzik.

A fogeltávolítás (extractio) az a művelet, mely során a fogat eltávolítjuk a szájüregből. A fogak eltávolítására a leggyakoribb ok az előrehaladott fogszuvasodás, amikor a fogkorona annyira tönkrement, hogy nem lehet fogpótlástani módszerekkel helyreállítani. Ezenkívül még sok más ok miatt folyamodnak foghúzás­hoz: előrehaladott fogágybetegség esetén, ha a kezelés sikertelen, vagy a fog már nagyon mozog, ha a fogbél gyulladása ráterjed a gyökeret körülvevő csontra és a gyökérkezelés vagy a gyökércsúcscsonkolás nem járt sikerrel. Törést szenvedett fog esetén, ha a törésvonal a koronális kétharmadban van; a rágósíkból túlságosan kiemelkedő és az erősen dőlt fogakat, ha azokat nem lehet fogszabályzással helyreigazítani; helyteremtés céljából fogszabályozás során, "értékesebb" fogak számára. Ilyenkor általában kisőrlőket szoktak kihúzni. Előtörni nem tudó (impaktált) fogak (általában bölcsességfogak); daganat besugárzása esetén, ha az a fogakat is érinti. A besugárzás hatására a fogak demineralizálódnak és szétmállnak. Hosszan megmaradó tejfogakat is eltávolítanak, ha azok akadályozzák a maradó fogak előtörését. Nem tartozik a sebészet­i beavatkozások közé és általában helyi érzéstelenítésben végzik.

A dentoalveoláris sebészet a fogazathoz és a fogat körülvevő állcsontokhoz kapcsolódó sebészet.

A fogvesztés következtében kialakult hiányok pótlása a fogászat egyik fontos területét képezi. Fogpótlás hiányában a rágóképesség zavart szenved, hangképzési és beszédzavarok jelentkeznek, az archarmónia megbomlik, aminek következtében az arckarakter jelentősen megváltozhat és ez akár súlyos pszichés problémát is jelenthet a páciensnek. A fogpótlásokat alapvetően kétféle csoportra oszthatjuk: a rögzített és a kivehető fogpótlásokra. A rögzített fogpótlás­ok a megfelelően lecsiszolt fogon cementtel rögzülnek, a páciens számára nem eltávolíthatók. Koronát készítünk abban az esetben, ha egy fog olyan mértékben károsodott, hogy konzervatív úton (tömés, inlay) az eredeti funkció és az esztétikum már nem állítható helyre. Híd készítése esetén a foghiány melletti fog(ak) szolgálnak támasztékul a fogpótlás számára. A legtöbb rögzített fogpótlás rendelkezik egy fémvázzal, amely készülhet nemesfém (arany) vagy nem nemesfém ötvözetből, valamint titánból. A fémvázra kerül rá a leplezés anyagául szolgáló porcelán, amely különböző színárnyalatokban kerül forgalomba, így harmonizál a szájban elhelyezkedő saját fogak színével. Tisztán fémből készült borító­korona kizárólag a nem látható moláris régióba készülhet. A frontfogak területén cél a lehető kedvezőbb esztétikai hatás elérése, amelyre a fémmentes fogpótlás­ok remek lehetőséget teremtenek. Felépítésüket tekintve lehetnek váz nélküli, tiszta porcelán (ún. jacket) koronák, valamint a napjainkban csúcstechnológiát képező ún. Procera koronák. Ha a fog károsodása olyan mértékű, hogy korona készítésére alkalmatlan, de a gyökéri része ép, akkor a fog hiányzó részét csappal kell pótolni. A csap fémből készül, kiegészíti a fogat és alkalmassá teszi korona viselésére. A teleszkóp-koronák a rögzítés hatékonyságának növelésére szolgálnak, a fogászat­ban leggyakrabban kivehető protézisek stabilitásának fokozására használjuk őket. Készítésének alapfeltétele, hogy a szájban még legyen megfelelő számú és állapotú fog. A teleszkóp-koronák két részből épülnek fel: a primer korona a meglevő lecsiszolt fogra készül, és arra cementtel rögzül, míg a szekundér rész a kivehető fogsorban helyezkedik el és a primer résznek pontos negatív mása. A primer és a szekundér rész tulajdonképpen úgy illeszkedik egymásba, mint kulcs a zárba; a rögzítés hatékonyságát az egymással súrlódó korona­falak biztosítják. Az ideiglenes fogpótlás olyan pótlás, amelyet a végleges fogpótlás elkészítéséig visel a páciens. Egyaránt készítheti a fogorvos vagy a fogtechnikus, anyaga műanyag. Fő funkciója a lecsiszolt fogak védelme. Kivehető fogpótlásnak nevezzük azt a pótlást, amely a maradó fogakhoz és a nyálkahártya csont alapzatához oldható módon rögzül, így a páciens számára is könnyen eltávolítható. A kivehető lemezes fogpótlás a szájban még helyet foglaló fogak függvényében lehet részleges vagy teljes fogpótlás. Teljes kivehető lemezes fogpótlás fogatlan szájba készül. Rögzítettségét tekintve a felső állcsont anatómiai viszonyai, valamint a szájpadlás szívóhatása kedvező feltételeket teremt a fogsor helybentartására. Alsó fogsor esetén viszont a gyakran kedvezőtlen anatómiai viszonyok miatt stabil fogsor készítése nehézségekbe ütközhet. A teljes lemezes fogpótlás anyaga keményakrilát vagy rugalmas műanyag lehet. A viselési idő szempontjából megkülönböztetünk végleges és ideiglenes fogsort. Ideiglenes fogsor alatt a végleges fogpótlás elkészültéig viselt fogsort nevezzük, amelynek számos előnye ismert: gyorsítja a sebgyógyulást, lerövidíti a megszokási időt, esztétikai­lag kedvező. Részleges lemezes fogpótlás esetén a szájban még található fog, amely(ek) nagymértékben megnövelik a fogpótlás stabilitását. A pótlások anyaga fém és műanyag kombinációja, ezért a mindennapi gyakorlatban fémlemezes fogpótlás­oknak nevezi őket a szakirodalom. Előnyük, hogy a pótlás vékony, az alaplemez mérete csökkenthető, ezért a megszokási idő jelentősen lerövidül, kevésbé zavarja az ízérzékelést. A fogpótlás a maradó fogakhoz kapcsokkal vagy ún. finommechanikai rögzítőeszközök segítségével kapcsolódhat. Az utóbbi megoldás segítségével kedvező esztétikum és nagy fokú precizitás érhető el. A kivehető és rögzített fogpótlás együttesét kombinált fogpótlás­nak nevezzük.

A fogvesztés következtében kialakult hiányok pótlása a fogászat egyik fontos területét képezi. Fogpótlás hiányában a rágóképesség zavart szenved, hangképzési és beszédzavarok jelentkeznek, az archarmónia megbomlik, aminek következtében az arckarakter jelentősen megváltozhat és ez akár súlyos pszichés problémát is jelenthet a páciensnek. A fogpótlásokat alapvetően kétféle csoportra oszthatjuk: a rögzített és a kivehető fogpótlásokra. A rögzített fogpótlás­ok a megfelelően lecsiszolt fogon cementtel rögzülnek, a páciens számára nem eltávolíthatók. Koronát készítünk abban az esetben, ha egy fog olyan mértékben károsodott, hogy konzervatív úton (tömés, inlay) az eredeti funkció és az esztétikum már nem állítható helyre. Híd készítése esetén a foghiány melletti fog(ak) szolgálnak támasztékul a fogpótlás számára. A legtöbb rögzített fogpótlás rendelkezik egy fémvázzal, amely készülhet nemesfém (arany) vagy nem nemesfém ötvözetből, valamint titánból. A fémvázra kerül rá a leplezés anyagául szolgáló porcelán, amely különböző színárnyalatokban kerül forgalomba, így harmonizál a szájban elhelyezkedő saját fogak színével. Tisztán fémből készült borító­korona kizárólag a nem látható moláris régióba készülhet. A frontfogak területén cél a lehető kedvezőbb esztétikai hatás elérése, amelyre a fémmentes fogpótlás­ok remek lehetőséget teremtenek. Felépítésüket tekintve lehetnek váz nélküli, tiszta porcelán (ún. jacket) koronák, valamint a napjainkban csúcstechnológiát képező ún. Procera koronák. Ha a fog károsodása olyan mértékű, hogy korona készítésére alkalmatlan, de a gyökéri része ép, akkor a fog hiányzó részét csappal kell pótolni. A csap fémből készül, kiegészíti a fogat és alkalmassá teszi korona viselésére. A teleszkóp-koronák a rögzítés hatékonyságának növelésére szolgálnak, a fogászat­ban leggyakrabban kivehető protézisek stabilitásának fokozására használjuk őket. Készítésének alapfeltétele, hogy a szájban még legyen megfelelő számú és állapotú fog. A teleszkóp-koronák két részből épülnek fel: a primer korona a meglevő lecsiszolt fogra készül, és arra cementtel rögzül, míg a szekundér rész a kivehető fogsorban helyezkedik el és a primer résznek pontos negatív mása. A primer és a szekundér rész tulajdonképpen úgy illeszkedik egymásba, mint kulcs a zárba; a rögzítés hatékonyságát az egymással súrlódó korona­falak biztosítják. Az ideiglenes fogpótlás olyan pótlás, amelyet a végleges fogpótlás elkészítéséig visel a páciens. Egyaránt készítheti a fogorvos vagy a fogtechnikus, anyaga műanyag. Fő funkciója a lecsiszolt fogak védelme. Kivehető fogpótlásnak nevezzük azt a pótlást, amely a maradó fogakhoz és a nyálkahártya csont alapzatához oldható módon rögzül, így a páciens számára is könnyen eltávolítható. A kivehető lemezes fogpótlás a szájban még helyet foglaló fogak függvényében lehet részleges vagy teljes fogpótlás. Teljes kivehető lemezes fogpótlás fogatlan szájba készül. Rögzítettségét tekintve a felső állcsont anatómiai viszonyai, valamint a szájpadlás szívóhatása kedvező feltételeket teremt a fogsor helybentartására. Alsó fogsor esetén viszont a gyakran kedvezőtlen anatómiai viszonyok miatt stabil fogsor készítése nehézségekbe ütközhet. A teljes lemezes fogpótlás anyaga keményakrilát vagy rugalmas műanyag lehet. A viselési idő szempontjából megkülönböztetünk végleges és ideiglenes fogsort. Ideiglenes fogsor alatt a végleges fogpótlás elkészültéig viselt fogsort nevezzük, amelynek számos előnye ismert: gyorsítja a sebgyógyulást, lerövidíti a megszokási időt, esztétikai­lag kedvező. Részleges lemezes fogpótlás esetén a szájban még található fog, amely(ek) nagymértékben megnövelik a fogpótlás stabilitását. A pótlások anyaga fém és műanyag kombinációja, ezért a mindennapi gyakorlatban fémlemezes fogpótlás­oknak nevezi őket a szakirodalom. Előnyük, hogy a pótlás vékony, az alaplemez mérete csökkenthető, ezért a megszokási idő jelentősen lerövidül, kevésbé zavarja az ízérzékelést. A fogpótlás a maradó fogakhoz kapcsokkal vagy ún. finommechanikai rögzítőeszközök segítségével kapcsolódhat. Az utóbbi megoldás segítségével kedvező esztétikum és nagy fokú precizitás érhető el. A kivehető és rögzített fogpótlás együttesét kombinált fogpótlás­nak nevezzük.

A gyökérkezelés során a fogbélüreg (pulpa) tartalmát eltávolítják ezt a teret lehetőség szerint sterillé teszik, és olyan anyaggal tömik be a gyökércsatorna teljes hosszában, amely tartós zárást biztosít. A fog keményszövetei (zománc és dentin) alatt a fogbélüreg található. Ennek tartalma: érképletek, idegek, kötőszövet. A gyökérkezelés indoka leggyakrabban a fogbélgyulladás, amit a mély szuvasodásból származó baktériumpenetráció okoz. A gyökércsatorná­ba és annak falába ilyenkor baktériumok kerülnek. A gyökérkezelés­sel a fertőzött beltartalmat és a fertőzött csatornafalat is eltávolítják. Ezt gyökérkezelő tűk segítségével hajtják végre.