Sanoral Fogászati Klinika(Budapest, VII. kerület)

Fogászati implantátumnak nevezzük az állcsontba fogpótlás viselése céljából beültetendő, bioanyagból készült "műgyökeret". Az implantáció célja a komplex protetikai rehabilitáció, azaz a páciens számára használható és esztétikus fogpótlás készítése. Napjainkban a fogászati implantátumok túlnyomó többsége színtiszta, ötvözetlen titánból készül, hidegmegmunkálással. A bioanyagokat - így a titánt is - teljes mértékben elfogadja az emberi szervezet. A felhasznált alapanyagok megfelelnek a legszigorúbb szabványoknak és előírásoknak. A használatban lévő implantációs rendszerek rendelkeznek a nemzetközi minőségbiztosítási szabványokkal is. A csontba ültetett implantátumra a gyógyulási időszak után műcsonk kerül. A műcsonkra rögzítjük a koronát. Az implantátumok a gyártást követően különféle "kezeléseken" esnek még át (felületkezelés, passziválás, plazmafújás, sterilizálás), majd steril csomagban kerülnek az orvoshoz. Megfelelő műtéti technika, rendszeres kontroll és ápolás, illetve a páciens tudatos, az implantátumot és a fogpótlást karbantartó viselkedése mellett a fogászati implantátumok élethosszig ellátják funkciójukat.

Fogászati implantátumnak nevezzük az állcsontba fogpótlás viselése céljából beültetendő, bioanyagból készült "műgyökeret". Az implantáció célja a komplex protetikai rehabilitáció, azaz a páciens számára használható és esztétikus fogpótlás készítése. Napjainkban a fogászati implantátumok túlnyomó többsége színtiszta, ötvözetlen titánból készül, hidegmegmunkálással. A bioanyagokat - így a titánt is - teljes mértékben elfogadja az emberi szervezet. A felhasznált alapanyagok megfelelnek a legszigorúbb szabványoknak és előírásoknak. A használatban lévő implantációs rendszerek rendelkeznek a nemzetközi minőségbiztosítási szabványokkal is. A csontba ültetett implantátumra a gyógyulási időszak után műcsonk kerül. A műcsonkra rögzítjük a koronát. Az implantátumok a gyártást követően különféle "kezeléseken" esnek még át (felületkezelés, passziválás, plazmafújás, sterilizálás), majd steril csomagban kerülnek az orvoshoz. Megfelelő műtéti technika, rendszeres kontroll és ápolás, illetve a páciens tudatos, az implantátumot és a fogpótlást karbantartó viselkedése mellett a fogászati implantátumok élethosszig ellátják funkciójukat.

Fogászati implantátumnak nevezzük az állcsontba fogpótlás viselése céljából beültetendő, bioanyagból készült "műgyökeret". Az implantáció célja a komplex protetikai rehabilitáció, azaz a páciens számára használható és esztétikus fogpótlás készítése. Napjainkban a fogászati implantátumok túlnyomó többsége színtiszta, ötvözetlen titánból készül, hidegmegmunkálással. A bioanyagokat - így a titánt is - teljes mértékben elfogadja az emberi szervezet. A felhasznált alapanyagok megfelelnek a legszigorúbb szabványoknak és előírásoknak. A használatban lévő implantációs rendszerek rendelkeznek a nemzetközi minőségbiztosítási szabványokkal is. A csontba ültetett implantátumra a gyógyulási időszak után műcsonk kerül. A műcsonkra rögzítjük a koronát. Az implantátumok a gyártást követően különféle "kezeléseken" esnek még át (felületkezelés, passziválás, plazmafújás, sterilizálás), majd steril csomagban kerülnek az orvoshoz. Megfelelő műtéti technika, rendszeres kontroll és ápolás, illetve a páciens tudatos, az implantátumot és a fogpótlást karbantartó viselkedése mellett a fogászati implantátumok élethosszig ellátják funkciójukat.

Fogászati implantátumnak nevezzük az állcsontba fogpótlás viselése céljából beültetendő, bioanyagból készült "műgyökeret". Az implantáció célja a komplex protetikai rehabilitáció, azaz a páciens számára használható és esztétikus fogpótlás készítése. Napjainkban a fogászati implantátumok túlnyomó többsége színtiszta, ötvözetlen titánból készül, hidegmegmunkálással. A bioanyagokat - így a titánt is - teljes mértékben elfogadja az emberi szervezet. A felhasznált alapanyagok megfelelnek a legszigorúbb szabványoknak és előírásoknak. A használatban lévő implantációs rendszerek rendelkeznek a nemzetközi minőségbiztosítási szabványokkal is. A csontba ültetett implantátumra a gyógyulási időszak után műcsonk kerül. A műcsonkra rögzítjük a koronát. Az implantátumok a gyártást követően különféle "kezeléseken" esnek még át (felületkezelés, passziválás, plazmafújás, sterilizálás), majd steril csomagban kerülnek az orvoshoz. Megfelelő műtéti technika, rendszeres kontroll és ápolás, illetve a páciens tudatos, az implantátumot és a fogpótlást karbantartó viselkedése mellett a fogászati implantátumok élethosszig ellátják funkciójukat.

Fogászati implantátumnak nevezzük az állcsontba fogpótlás viselése céljából beültetendő, bioanyagból készült "műgyökeret". Az implantáció célja a komplex protetikai rehabilitáció, azaz a páciens számára használható és esztétikus fogpótlás készítése. Napjainkban a fogászati implantátumok túlnyomó többsége színtiszta, ötvözetlen titánból készül, hidegmegmunkálással. A bioanyagokat - így a titánt is - teljes mértékben elfogadja az emberi szervezet. A felhasznált alapanyagok megfelelnek a legszigorúbb szabványoknak és előírásoknak. A használatban lévő implantációs rendszerek rendelkeznek a nemzetközi minőségbiztosítási szabványokkal is. A csontba ültetett implantátumra a gyógyulási időszak után műcsonk kerül. A műcsonkra rögzítjük a koronát. Az implantátumok a gyártást követően különféle "kezeléseken" esnek még át (felületkezelés, passziválás, plazmafújás, sterilizálás), majd steril csomagban kerülnek az orvoshoz. Megfelelő műtéti technika, rendszeres kontroll és ápolás, illetve a páciens tudatos, az implantátumot és a fogpótlást karbantartó viselkedése mellett a fogászati implantátumok élethosszig ellátják funkciójukat.

A fogfehérítés a fogászat kozmetikai irányultságú szolgáltatása. Ha Önnek egyfajta félelme van az egyébként szükséges, és manapság szinte teljes egészében fájdalommentes fogászati kezelésektől, a fogfehérítéstől akkor sem kell tartania, mert semmiféle kellemetlenséggel, injekcióval vagy fájdalommal nem jár. A dohányzás, a kávé, a tea, és a mai élelmiszerekben nagy mennyiségben előforduló mesterséges színezőanyagok illetve bizonyos gyógyszerek a fogak elszíneződését okozzák. Az általunk alkalmazott fogfehérítési technika háromszor nyolc perces kezelési ciklus alatt érzékenységmentesen, vagy a kezelést követő egy-két napra korlátozódó átmeneti érzékenység mellett ragyogóvá és fényessé varázsolja mosolyát. Ezt az eredményt úgy érjük el, hogy egy speciális érzékenységcsökkentő adalékot tartalmazó fogfehérítő-gélt alkalmazunk. Az anyagot - annak aktivációjához szükséges - 450-520 nanométer hullámhosszúságú fényt kibocsátó speciális fogfehérítő-lámpával világítjuk meg. A fogfehérítés eredményeként a fogazat átlagosan nyolc árnyalattal lesz világosabb. Az árnyalatot ebben az esetben egy, a fogorvosok által a fogpótlások színének megállapításához használatos VITA fogszínkulcs skáláján kell érteni. A fogfehérítési eljárás során nem az a cél, hogy minden páciensnek vakítóan fehér fogazata legyen. Tudomásul kell venni, hogy egyéni eltérések vannak az egyének fogszínei között. Semmiben, így fogszínünkben sem vagyunk egyformák. Az viszont garantálható, hogy átlagosan nyolc árnyalatnyi fogfehéredést el tudunk érni. A fogazat minden esetben érzékelhetően fehérebb lesz, mint az eljárás alkalmazása előtt. Érdemes tisztázni azt, hogy nem a "csempe" fehérségű fogszín elérése a cél. Ezzel szemben a lehető legvilágosabb, legszebb mosolyt biztosító, az arccal harmonizáló fogszín a kívánatos. A professzionális fogfehérítés hatékonyságára és eredményére garancia az orvosi felügyelet mellett történő kezelés és az amerikai Beyond Technology termékei.

Ezek ugyan nem valódi tömések, mégis itt érdemes szót ejteni róluk. A kipreparált kavitásról készített lenyomat alapján fogtechnikai laboratóriumban készülnek. Akkor alkalmazzuk őket, ha a fog restaurációja tömőanyaggal már nem lenne kivitelezhető, mivel a rágóerő következtében a tömés esetleg eltörne. Anyagukat tekintve lehetnek: arany, kerámia, fém-kerámia, arany-kerámia vagy kompozit. Manapság nagyrészt kerámia inlay-eket készítünk. Az üregbe ragasztással rögzítjük őket.

A gyökérkezelés szükségességére utaló jelek között a heves fájdalmat kell megemlíteni, ami enyhébb esetekben hideg folyadék vagy édesség fogyasztásakor léphet fel, de ha az inger megszűnik, el is múlik. Más esetekben a nappalt egy tompa fájdalom kíséri, ami azonban éjszaka, vízszintes testhelyzetben szinte elviselhetetlen fájdalommá fokozódik. Előfordulhat a fog környékén erős, lüktető fájdalom, illetve feszítő érzés, ráharapási érzékenység, súlyosabb esetben pedig az arc is megdagadhat.

Az éjszakai fogcsikorgatás, orvosi nevén bruxizmus, átmenetileg szinte minden felnőttnél előfordul. Pontos kóroka nem tisztázott. Gyermekeknél gyakran alakul ki a fogváltás idején, amikor a különböző fogak helyzete és mérete eltérő, újszerű, és a fogcsikorgatás révén próbálják megszokni az új állapotokat. Ilyenkor a gyerekek jellemzően nappal is csikorgatják a fogaikat, a szülők számára azonban főleg éjszaka válik észrevehetővé, zavaróvá. Gyerekkorban megfázások, felső légúti fertőzések kapcsán is kialakulhat bruxizmus, eddig ismeretlen mechanizmussal. Felnőttkorban (bár ez gyermekeknél is jelen lehet) elsősorban a stressz, a felgyülemlett feszültség áll a fogcsikorgatás hátterében. A fogcsikorgatás néha hatalmas terhelést ró a fogazatra és a környező szervekre. A bruxizmus hatására bekövetkezhet a fogak és a fogtömések törése, a zománc sérülése, és ezáltal érzékenyebbé válása valamint a fogíny károsodása. Jellemző, hogy a fogcsikorgató napközben arc- illetve állkapocsfájdalmat érez, nem ritka a fejfájás sem. A partnert sokszor zavarja a csikorgatással járó kellemetlen hangjelenség. Az éjszakai fogcsikorgatás kezelése A tünetek enyhítésére és a károsodások kialakulásának megelőzésére kiváló és egyszerű megoldás az éjszakai harapásemelő. Tulajdonképpen egy rugalmas, átlátszó tárgy, amely lenyomat alapján készül az alsó vagy a felső fogazatra. A gyógyszerek közül nem szteroid gyulladáscsökkentőket alkalmaznak a fájdalom csillapítására - ez szintén csak a tüneteket enyhíti. Oki terápiára az orvos felírhat izomlazítókat, nyugtatókat, altatókat, szorongásoldókat. Különböző fizikoterápiás eljárásokkal, ultrahang-kezeléssel, elektromos idegingerléssel, elektromiográfiás visszacsatolási módszerrel, nyújtókezelésekkel, masszázzsal is sokszor eredményt lehet elérni. A legnagyobb mértékű enyhülést azonban a pszichére ható módszerek hozzák. A viselkedésterápia, a hipnózis és az autogén tréning egyaránt sikeresnek bizonyultak a fogcsikorgatás oldásában.

A front-fog restauráció egyik legesztétikusabb formája, amikor egy vékony porcelán héjat ragasztunk a fogakra. Ez a vékony, átlagosan 0,5 mm-es héj a fog külső felszínét takarja. Mivel a fényáteresztő képessége megegyezik a fogéval, nem látható a fogon, hogy bármiféle fogászati beavatkozás történt volna. Így minimális foganyagot áldozunk fel az ideális, gyönyörű mosoly kialakításához. Optimális esetben ez alig fél milliméter, így még a fogzománc is megmarad egy vékony rétegben, és a kerámiahéj korrigálja, kiegészíti, erősíti a fog zománcát. Az indirekt kerámiahéjak készítéséhez fogtechnikusaink a VITA, a SHOFU vagy a Creation világcégek e célra kifejlesztett anyagait alkalmazzák. A csúcsminőségű anyagok biztosítják azt a funkcionális és esztétikai minőséget, amely egy ilyen szintű fogászati restaurációnál elvárható. Az indirekt héjkerámia és a korona közötti különbség jól látható ezen a két képen. Míg korona készítésekor a foganyagból hozzávetőlegesen 50 %-ot kell elvenni, addig héjkerámia készítésekor legfeljebb 10 %-ot (sokszor még annyit sem). A korona falvastagsága 2 mm körüli, a héjkerámia falvastagsága 0.5 - 0.8 mm. Mindkét megoldásnak megvan a létjogosultsága, hiszen nem minden fog alkalmas héjkerámia készítésére. Az indirekt héjkerámia (veneer) és a korona közötti különbség jól érthető ezen az ábrán. A nagyobb mértékben szuvas vagy sérült fogakra nem lehet héjkerámiát készíteni. Szintén nem készülhet héjkerámia nem megfelelő szájhigiéné, egyes harapási rendellenességek és éjszakai fogcsikorgatás fennállása esetén. Az indirekt héjkerámia készítésének menete szemléletesen látható ezen az ábrán. A nem esztétikus fogból a héjkerámia "helyének" megfelelően 0.5-1 mm-t kell elvenni. A preparálást követően "A"-szilikon (nagy precizitású, kemény, rendkívül pontos ún. addíciós kötésű lenyomatanyag) lenyomat készül, amelynek segítségével a fogtechnikai laboratóriumban elkészül a héj. Ez a héj egy maratásos eljárást követően speciális ragasztóval lesz rögzítve a felszínen. Az elkészült esztétikai restauráció tökéletesen adja vissza a fogak formáját és helyreállítja esztétikájukat.

A kivehető készülékeknek színes skálája ismert, és főként a II. világháború után terjedtek el. A kivehető készülék - amint azt a neve is mutatja, a kezelés ideje alatt bármikor eltávolítható a szájból. Ez adja egyik előnyüket, ugyanis mivel a páciensek nem viselik állandón, esztétikailag nem annyira zavaróak, mint a rögzített készülékek. Ezeket a készülékeket általában éjszaka, és a nap bizonyos időszakában (többnyire délután) szükséges viselni, ideális esetben a nap 24 órájából legalább 12-14 óra hosszat. Ugyanakkor, mivel nincsenek folyamatosan a szájban, a kezelési idő is hosszabb. Alkalmazhatók mind a felső, mind pedig az alsó fogsorban. Léteznek olyan készülékek is, melyek egyszerre rögzülnek mindkét fogsoron, ezt a típust néha nehezen szokják meg a páciensek. A kivehető készülékeknek sokféle alkalmazási lehetőségük van, azonban nem alkalmazhatók mindenfajta fogazati rendellenesség kezelésére. A kivehető készülékeket lányoknak kb. 10-14, fiúknak kb. 12-15 éves korig szoktak javasolni, később többnyire a rögzített készülék jöhet szóba.

Ezek ugyan nem valódi tömések, mégis itt érdemes szót ejteni róluk. A kipreparált kavitásról készített lenyomat alapján fogtechnikai laboratóriumban készülnek. Akkor alkalmazzuk őket, ha a fog restaurációja tömőanyaggal már nem lenne kivitelezhető, mivel a rágóerő következtében a tömés esetleg eltörne. Anyagukat tekintve lehetnek: arany, kerámia, fém-kerámia, arany-kerámia vagy kompozit. Manapság nagyrészt kerámia inlay-eket készítünk. Az üregbe ragasztással rögzítjük őket.

A fogszabályozás (orthodontia) a fogászatnak a legrégebben elkülönült szakterülete. Edward H. Angle már az 1900-as évek táján megalapította fogszabályozási iskoláját. Fogszabályozáson a fogazat (a fogak, a fogmedernyúlvány és az állcsontok) helyzeti és alaki rendellenességeinek diagnosztizálását, gyógyítását és megelőzését értjük. A fogszabályozó kezelés célja a fogazat normális fejlődésének biztosítása az akadályozó tényezők elhárítása révén, és ezáltal a normális funkció és az ideális forma (esztétikum) létrehozása, illetve a már kialakult rendellenességek esetében annak helyreállítása. Ezt a célt a fogszabályozás különböző kezelési módszerek révén igyekszik megvalósítani: 1. fogszabályozó készülékek alkalmazásával 2. sebészeti beavatkozás és fogszabályozó készülék együttes alkalmazásával 3. izomgyakorlatok révén (myotherapia) 4. a rendellenességek kialakulását megelőző vagy csökkentő módszerek alkalmazásával (megelőző fogszabályozás). A fogszabályozás jelentőségét elsősorban az esztétikai igény adja. A rendellenes fogazat csúnya, és a legszebb arcot is elcsúfítja. Az igény tehát a páciensek többségénél főként esztétikai: szabályos, szemnek tetsző, szép fogsorokat szeretnének. Az orvosnak azonban a megfelelő funkció létrehozását is szem előtt kell tartania. Fontos tudni, hogy a fogazati rendellenességek ok-okozati kapcsolatban állnak más fogászati jellegű megbetegedésekkel; a fogszuvasodással és a fogágybetegségekkel. A torlódott, szorosan elhelyezkedő fogak könnyebben szuvasodnak, mert nehezebb őket tisztítani. Ha sikerül is ezeket a fogakat betömni, a tömések szélei mellett viszonylag könnyen jön létre ismét fogszuvasodás. A nem szabályosan elhelyezkedő fogak hajlamosítanak a fogágybetegségek kialakulására. A rendellenes helyzetű fogakra rágáskor kóros (nem a fog tengelyével párhuzamos) irányú erők hatnak. Az első tünet az ínygyulladás, az íny széle vörös, duzzadt, fogmosáskor pedig vérzik. Később a fogak mellett tasakképződés jön létre, majd a fogat rögzítő fogágy csontja elpusztul és a fogak kilazulnak. A rendezetlen fogak ugyanakkor pszichés eltéréseket is okozhatnak. Ez abban nyilvánul meg, hogy a torlódott, kusza fogazattal rendelkezők sok esetben gátlásosak, visszahúzódóak, nem mernek mosolyogni. A nagyobb, torzító eltérések pedig súlyos személyiségzavarhoz is vezethetnek.

A panorámaröntgen (teljes nevén orthopantomgraphia, röviden OP vagy OPT) úgy készül, hogy a vizsgálandó személy feje körül körbefordul mind a sugárforrás, mind az érzékelő lemez. A sugárforrás a forgás során pontról pontra végigjárja az állcsontokat. A felvételen az állcsontoknak csak egy meghatározott vastagságú rétege ábrázolódik élesen. A számítógépes hálózatunk úgy van kiépítve, hogy minden kezelőhelységben megtekinthető az elkészült digitális panorámaröntgen-felvétel. A páciens feje egy fejtartóban úgy van rögzítve, hogy a fogak kerüljenek ebbe az éles rétegbe. Klinikánkon a kornak megfelelő digitális panorámaröntgent alkalmazunk. A digitális panorámaröntgen abban különbözik a hagyományostól, hogy a kép nem röntgenfilmre, hanem egy speciális érzékelőre készül el. A kép így néhány másodperc alatt megjelenik a számítógépes hálózaton, bekerül a páciens virtuális kartonjába és egy e célra szolgáló, a páciensnyilvántartó rendszerbe integrált képszerkesztő szofverrel minden, a kiértékelést elősegítő digitális művelet elvégezhető vele.

Ezek ugyan nem valódi tömések, mégis itt érdemes szót ejteni róluk. A kipreparált kavitásról készített lenyomat alapján fogtechnikai laboratóriumban készülnek. Akkor alkalmazzuk őket, ha a fog restaurációja tömőanyaggal már nem lenne kivitelezhető, mivel a rágóerő következtében a tömés esetleg eltörne. Anyagukat tekintve lehetnek: arany, kerámia, fém-kerámia, arany-kerámia vagy kompozit. Manapság nagyrészt kerámia inlay-eket készítünk. Az üregbe ragasztással rögzítjük őket.

Az állcsontok csontja általában egészen addig nem kevesbedik meg jelentősen, míg abban fogak vannak. A rágás erői „csontállomány –megtartó” erőként hatnak, és nem engedik elfogyni a csontállományt. A csontkínálat tehát akkor fogy, ha a fogak elvesznek. Ilyenkor megszűnik az a fiziológiás hatás, amiről az előbb szóltunk. A protézisek természetellenes erőket közvetítenek az állcsontokra. Természetesen vannak olyan kórképek is (fogágybetegség, oszteoporózis, stb.), amelyek a csontkínálatot csökkentik.

A panorámaröntgen (teljes nevén orthopantomgraphia, röviden OP vagy OPT) úgy készül, hogy a vizsgálandó személy feje körül körbefordul mind a sugárforrás, mind az érzékelő lemez. A sugárforrás a forgás során pontról pontra végigjárja az állcsontokat. A felvételen az állcsontoknak csak egy meghatározott vastagságú rétege ábrázolódik élesen. A számítógépes hálózatunk úgy van kiépítve, hogy minden kezelőhelységben megtekinthető az elkészült digitális panorámaröntgen-felvétel. A páciens feje egy fejtartóban úgy van rögzítve, hogy a fogak kerüljenek ebbe az éles rétegbe. Klinikánkon a kornak megfelelő digitális panorámaröntgent alkalmazunk. A digitális panorámaröntgen abban különbözik a hagyományostól, hogy a kép nem röntgenfilmre, hanem egy speciális érzékelőre készül el. A kép így néhány másodperc alatt megjelenik a számítógépes hálózaton, bekerül a páciens virtuális kartonjába és egy e célra szolgáló, a páciensnyilvántartó rendszerbe integrált képszerkesztő szofverrel minden, a kiértékelést elősegítő digitális művelet elvégezhető vele.