Erzsébet minden iskoláját Budapesten végezte. A SOTE-n ezerkilencszázhatvannyolcban kapta meg az orvosi diplomáját. Az István kórházba került segédorvosnak, de akkoriban rosszak voltak az álláslehetőségek. Ő is csak a szakvizsga letételéig maradhatott volna a kórházban, utána ki kellett volna menni egy szakrendelőbe. Ehhez pedig nem volt kedve.
Akkoriban ott dolgozott dr. Szócska János is, aki megpályázta a nyíregyházi kórház fül-orr-gége osztályának vezetői posztját. Elnyerte az osztályvezető orvosi megbízatást, és eljött a kórházból.
Füle Erzsébet szerette volna igazán megtanulni a szakmát, ezért engedett dr. Szócska János hívásának, s ezerkilencszázhatvankilencben Nyíregyházára jött. Évekig az orvosszállóban lakott, de nem érezte magát rosszul, mert fiatal orvosgárda dolgozott az osztályon, akiket Szócska főorvos úr szakmai lelkesedése magával ragadott. Olyan közösség alakult ki, amelyben nem létezett munkaidő, mindig a feladatok szabták meg a kórházban töltött időt. Egyre több műtéttípust ismert meg, az osztály is szépen fejlődött, az elmúlt években már nyolcvan ággyal rendelkeztek. A mostani ágyszámcsökkentéssel hatvannyolc maradt.
1972-ben szakvizsgázott Debrecenben, tíz év múlva gyermek fül-orr-gégészetből is letette a szakvizsgát. 1989-től a gyermek fül-orr-gégészet részlegvezető főorvosa lett, majd − mivel dr. Szócska János 1995-ben nyugdíjba vonult − megpályázta a főorvosi állást. Sikerült átjutnia a különböző szűrőkön, így jelenleg ő vezeti az osztályt.
Nem tervezi, hogy alapjaiban átalakítja az osztályt, hisz erre semmi szükség nincsen. A legfontosabb feladatának azt tartja, hogy folytassa mindazt, amit Szócska János felépített. Az elmúlt évtizedekben mindig betegcentrikus volt az osztály, nem lesz ez másképpen ezután sem. Annak ellenére, hogy a főorvos úr meghatározó személyiség volt, senki nem érezte magát árnyékban mellette. Mindenkinek lehetősége volt arra, hogy a szakmában előrejusson. Erre törekszik Füle Erzsébet is, lehetőséget szeretne adni a fiataloknak, hogy kipróbálhassák magukat.