Az ember tapasztalati szakértő a saját életében. Az, hogy netán elakadt, még nem jelenti azt, hogy elvesztette a szakértelmét saját élete irányítása fölött. De ha benne vagyunk egy helyzetben, akkor az érzelmek annyira elöntenek bennünket, akár meg is béníthatnak, hogy nem látunk ki belőle, nem jut eszünkbe semmi kézzelfogható, megfelelő megoldás.
Emlékszem, amikor a pszichodráma önismereti ciklusában a saját problémás élethelyzetemet megjelenítve képtelen voltam konstruktív, új megoldást látni. Pedig a terapeuta, Dr. Erdélyi Ildikó mindent elkövetett, több módon is próbált segíteni, hogy kimozduljak bemerevedett, szenvedéssel teli helyzetemből. De az érzéseim teljesen elöntöttek, vak voltam önmagamat tisztán látni.
Erre jó egy másik fej és szív, aki nincs belemerülve abba az emóciómasszába, amibe én, és nem érdekelt semerre, így megítélése biztosan tisztább, építő jellegű lesz. Sokszor ezt meg tudja adni a párom, a barátnőm, a kollégám, vagy egy jó film, vagy egy könyv, egy jó színdarab! És ezáltal mindig tanulunk, sikerül előre lépnünk. Az élet dolgaiban való továbbképzés mindig olyan jó!
