Az ostheopathia szülőatyja az amerikai Dr. Andrew Taylor Still volt, aki 1800-as évek végén alapította osteopatha iskoláját. Későbbi tanítványa Dr. William G. Sutherland fejlesztette ki a craniális osteophatiat.
A kranioszakrális kifejezés a koponya (cranium) és a keresztcsont (sacrum) latin elnevezéséből ered. Testünk cranio sacralis rendszeréhez: a koponya csontok, az agy, a központi és a perifériális idegrendszer, a gerincvelő, a gerinc csatorna, az agy- és gerincvelő folyadék, a keresztcsont, és az egész rendszert burkoló és védő kötőszövetes dura-hártya tartozik.
cranio sacralis rendszer Az agy állandóan termeli a gerincvelői folyadékot, ami átmossa az agyat és a gerincvelőt. Ritmikusan pulzál, lüktetése érezhető a csontokon és a testszöveteken (percenként 6 -12). A gerincvelőből a csigolyákon, a dura-hüvelyeken keresztül lépnek ki az ideggyökök. Az idegrendszer nyúlványai behálózzák az egész testet, ezáltal befolyásolják szervezetünk működését: immunrendszer, izomrendszer, csontrendszer, érrendszer, nyirokrendszer, endokrin és légzőrendszer. A termelődött folyadék a dura-hártyán belüli áramlással kering, majd elszivárog az agy, a gerinc és a farokcsontig bezárólag.
A kezelés célja a gerincvelő-folyadék akadálytalan áramlásának, és ezáltal a központi idegrendszer zavartalan működésének biztosítása, melynek végeredményeként a szervezet öngyógyító és önszabályozó erői ismét maximális hatékonysággal tudnak működni.
A kezelés alkalmával a terapeuta kezeit használva megfigyeli a kötőszöveteken keresztül kitapintható gerincvelői folyadék ritmikus lüktetését. A mikromozgások segítségével a kötőszövetek irányába befelé hatva, feszültségmentesítést végez a cranio sacralis rendszeren belül.
A kezelés tehát rendkívül finom, nem beavatkozó, se nem manipuláló jellegű, egészen a sejtek szintjén elősegíti a természetes testi folyamatok működését. Teljesen fájdalommentes, mély relaxációs állapotot eredményez.