Korai tapasztalataink kihatnak az élethez való hozzáállásunkra, életszemléletünkre, viselkedésünkre. Táplálkozási, életvitelbeli, anyagi, családi és társadalmi viszonyaink meghatározzák az egészhez, az egészséghez való viszonyunkat.
Gyermekként gondoskodásra és törődésre vágytunk, támogatásra és elismerésre volt szükségünk ahhoz, hogy érett, kiteljesedett egyénként éljük az életet.
De nem minden élet kiteljesedett és nem is mindenkinek volt lehetősége harmonikus támogató családban élni. Bármi is a mi egyéni történetünk, szükségünk van arra, hogy feldolgozzuk múltbeli emlékeinket, lelki problémáinkat. Elménk és testünk szoros együttműködésben munkálkodik jólétünk érdekében. Szervezetünk igyekszik harmonikus egyensúlyt fenntartani önmagán belül és a környezetével egyaránt.
Ha nem tudjuk megemészteni, feldolgozni gyermekkori sérelmeinket, továbbvisszük őket. Ezáltal sokszor előfordul, hogy újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat, mert nem tanulunk a múlt tapasztalataiból. Ha az élet egyes területein, vagy több területen is küzdünk, annak az lesz a következménye, hogy kimerülünk, majd megbetegszünk.
A biztos alapok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy meg tudjunk küzdeni az élet által ránk mért kihívásokkal. A nehéznek tűnő feladatok is megoldhatók, ha feldolgozzuk a tudatunk mélyén szunnyadó félelmet, bizonytalanságot, és elkezdünk hinni önmagunkban és képességeinkben. Abban, hogy képesek vagyunk megoldani a problémáinkat ahelyett, hogy görgetjük őket magunk előtt.